Az extrém takarítás lélektana

A múltkori cikkemben arról írtam nektek, milyen folyamatok zajlanak le egy gyűjtögető fejében. Mi a pszichológiája a gyűjtögetés kialakulásának. Most azonban szeretném megfordítani a gondolatmenetet és elmagyarázni, velem mi történik egy extrém takarítás során-után. Vagyis, mivel tudok túllendülni a legnehezebb helyzeteken.

Az extrém takarítás és az emberi psziché

Mivel én is ember vagyok, én is megérzem a szörnyű emberi sorsok-, tragédiák okozta sokkot. Sok mindent látok nap, mint nap, amire te a legmerészebb álmaidban sem gondolnál. Vannak olyan lakások, amikre azt mondanád, egy amerikai extrém pszicho-horror díszleteit látod. Mindeközben a magyar nagyvárosi rögvalóságban léteznek. Panelok rejtett lakásaiban, talán a te közvetlen környezetedben és még csak sejtelmed sincs róla. No, én ezeken a helyeken dolgozom. Az extrém takarítás nem a kényelmes irodai székben és klimatizált helységben dolgozó emberek álma.

Amikor már nekem is sok

A legutóbbi ilyen lakástakarítás rendkívül feldúlttá tett, és a mai napig nehezen teszem magam túl rajta. Mivel köt a titoktartás, ezért részleteket nem árulhatok el. De legyen elég annyi, az időskori demencia legdurvább stádiumáról beszélek. Ahol az emberi méltóság leghalványabb szikrája már réges-rég kialudt. A fekália és a csótányszaporulat az egész lakásban átvették az uralmat. Lakástakarítás során látni egy tudat megszűnését úgy, hogy közben semmilyen kontroll nincs. Na, ezt látni, felér egy gyomrossal Mike Tysontól.


Az én munkám szó szerint az emberek mocskának eltakarítása, mások számára élhetőbbé teszem a környezetüket. Ezért sajnos nagyon sokszor a fentihez hasonló traumatikus esetekkel is találkozom. Nyilván attól nem tartok, hogy nálam kialakulna a PTSD, azaz a poszttraumás stressz-szindróma. De tény, vannak olyan esetek, amik után napokig nehezen alszom el. A traumafeldolgozás pedig régóta kedvelt témája a pszichológiának, hiszen sokan küzdenek vele.

Mi a megoldás?

Hogyan lehet megmenekülni a lélek felőrlődésétől? Mit kell tennem egy-egy ilyen extrém takarítás után, hogy ezek az élmények ne vágjanak tönkre?

Egyrészt a személyiségemből fakadva képes vagyok ezeket az élményeket jól- és megfelelően kezelni. Ez nálam azt jelenti, hogy soha nem az előttem tornyosuló szeméthegyet nézem magam előtt (sokszor már a bejárati ajtóban). Inkább, hogy a munkám okán egy lakás újra lakhatóvá válik, segíthetek másokon, bajbajutottakon. És ez alatt elsősorban nem a lakóközösségre gondolok.

Ők segítségre szorulnak, én pedig tényleg segítek!

További támasz, hogy olyan emberekkel veszem magam körbe, akikkel bátran megoszthatom a tapasztalataimat. Amik elfojtva akár szorongáshoz is vezethetnének hosszú távon! Igyekszem lehetőleg mindenhez pozitívan hozzáállni, és vidám maradni, a nehéz helyzetekben is.

Amikor nehezebb lakástakarításom van, akkor viszont tudom, bárkihez fordulhatok, mindig van valaki, akivel megbeszélhetem a nehézségeimet!

Az életemet minden esetben úgy alakítom, hogy a szeretteimre legyen időm. Van egy szép családom, a szüleimet rendszeresen meglátogatom vidéken, és mindig úgy igazítom a napjaimat, hogy a munka, az extrém takarítás mellett maradjon rájuk időm. A gyerekeknek anyára van szüksége, a férjemnek szerető-, kiegyensúlyozott feleségre, a barátaimnak pedig támaszra, nem idegroncsra.

Mert csinálhat az ember bármit, a család a legfontosabb.

Ha ez nem lenne elég, akkor pedig az extrém takarításra úgy tekintek, hogy minden egyes munkával csak eggyel több háztartást mentettem meg. De még mindig több ezer ilyen és ehhez hasonló munka vár még rám. A bürokrácia ebben a közegben pedig sokkal szövevényesebb, mint az egyéb hétköznapi esetekben. Együtt kell működnöm több szervvel is, hogy minden flottul menjen. A családsegítőktől kezdve a NAV-on át a helyi önkormányzati szervekig szinte mindenkivel. Ha azonban én leállok az extrém lakástakarítással, feladom, akkor azok az emberek, akik bajban vannak, lényegében az utolsó esélyüktől esnek el.


Csinálom, mert csinálnom kell, ez az én hivatásom, ebben hiszek. Bár közhelyesnek hathat, de mégis nálam mindig fő a pozitív hozzáállás!

Folyamatosan a fejlődésen jár az eszem. Most nemcsak a vállalkozásfejlesztésre gondolok, hanem arra, hogyan lehetne még többet, még hatékonyabban segíteni az embereknek. Folyamatosan kapcsolatépítésben vagyok, keresem a lehetőségeket, próbálok minél több emberhez eljutni. A vírus kitörése előtt például többek közt tervben volt jótékonysági rendezvény szervezése. De szerepeltem rádióinterjúban, vagy ide vehetjük az önkormányzat és a különböző segítő szervezetek közötti kommunikáció megkönnyítését.

Így azt mondhatom, mindig csak előre tekintek!

Láthatod, tehát, megvannak a magam módszerei a nehéz esetek kezelésére. Nem könnyű persze így sem, néha nekem is szükségem van egy kis megállásra. De általában a késztetés, hogy segítsek mindig nagyobb, így általában egy rövid szusszanás után folytatom a lakástakarítást. Persze azt majd elfelejtettem, egy kész projekt átadása után rendkívül boldogok szoktunk lenni! Egy olyan lakástakarítás, ahol extrém körülmények uralkodnak mindig kihívás. Mi pedig szeretjük a kihívásokat!

Az önzetlenség, és a figyelem

Összességében tehát nem tanácsokat szerettem volna adni, hogyan vészelj át egy traumatikus helyzetet. De talán Neked is segíthetnek, ha olyan helyzetbe kerülsz az életeben, amikor segítségre van szükséged!

Ha úgy érzed, a környezetedben él valaki, akinek extrém lakástakarításra lenne szüksége, akkor kérj segítséget! Ne várd meg, amíg a csótányok, patkányok, kártevők is a szomszédjaiddá váljanak! Ne légy felelőse a kialakult helyzetnek!